A népért és a Führerért

Termék részletes leírása

Miért vonultak apolitikus német fiatalok önként és lelkesen egy agresszív, brutális háborúba? Oly sok némethez hasonlóan, Erwin Bartmann, a berlini iskolásfiú is a nácik által megteremtett korszellem bűvkörébe került. Meg volt győződve róla, hogy a világ legjobb országában él, és arról álmodozott, hogy egyszer csatlakozhat Hitler Waffen-SS-es elit alakulatához, a Leibstandartéhoz. Azzal, hogy abbahagyta a tanonckodást a Glaser pékségben, és 1941. május 1-jén önkéntes újoncként belépett a lichterfeldei laktanya kapuján, az alig tizenhét éves magas, szőke, kék szemű Erwin teljesítette álmát. Amikor 1941. nyár végén a keleti frontra érkezett, egy 4. századhoz csatolt arcvonalbeli híradórajhoz került, és hamarosan rájött, hogy a túlélés a szerencsén vagy egy őrangyal védelmén múlik. 1943. július 11-én a jó szerencse végül elpártolt tőle: a híres kurszki csatában, Prohorovkánál egy srapnelszilánk áthatolt a tüdején. Miután felépült sebesüléséből és előléptették Unterscharführerré, Erwin géppuskakezelő-instruktor lett a kiképző- és tartalékzászlóaljnál, mely a berlini autópálya-körgyűrű keleti része közelében állomásozott. Amikor a Vörös Hadsereg heves offenzívát indított a seelowi magaslatok ellen, Erwin egységét, melyet betagoltak a Falke-ezredbe, a Berlin-Frankfurt autópályától délre, az Odera-folyó közelébe vezényelték. A német védelem hamar összeomlott, a bukás elkerülhetetlen volt, Erwin pedig választani kényszerült a saját túléléséért folytatott küzdelem és az "engedelmesség mindhalálig" SS-eskü teljesítése között. A szemtanú tárgyilagos beszámolója sajátos, olykor meglepő nézőpontból mutatja be a Leibstandarte SS Adolf Hitler egyik fiatal önkéntesének életét, legyen szó a keleti front déli szektorában dúló harcokról vagy a lebombázott, jórészt öregemberek és csüggedt, magányos nők lakta Berlinről. Erwin a harcok lezárulta után néhány nappal, 1945 májusában fogságba esett, és 1948 decemberéig, amikor leszerelték a Waffen-SS-től, hadifogságban volt, előbb Angliában, majd Skóciában. Mivel nem térhetett vissza biztonságban berlini otthonába, mely a város szovjet szektorába került, úgy döntött Edinburgh-ban marad és régi szakmájában, pékként helyezkedik el. 1955. november 5-én megkapta az angol állampolgárságot, és később feleségül vette skót kedvesét, akivel aztán együtt nevelték közös fiukat. Három hónappal 98. születésnapja előtt, 2012. szeptember 14-én hunyt el.