A kötet esszéit és tanulmányait az a markáns keresztény belátás fűzi egybe, hogy az ember találkozásokra, mindenekelőtt az Istennel való találkozásra hivatott lény. Minden találkozás olyan partnereket követel, akik szabadon megnyílnak egymásnak. Ám az ember csak azért különbözik a másik embertől és Istentől, hogy kapcsolatba léphessenek, hogy szerethessék egymást, ami nem volna lehetséges, ha teljesen egyek volnának. Mivel a találkozásban és a párbeszédben látja az élet értelmét és végső célját, a kötet kívül áll azon a misztikát is felölelő monista hagyományon, amely az Istennel való minél teljesebb egyesülésre, Isten és ember egységére törekszik, és a vele való párbeszédet, a kölcsönös megszólítást pusztán a cél felé vezető út első lépésének tekinti. Azért áll azonban kívül ezen az ősi és tiszteletreméltó hagyományon, hogy dialógust folytasson vele, és így teljesebben érthesse meg Isten és ember viszonyát, és megtalálja benne az emberi test, a földi lét, a művészet és a kultúra igazi helyét..
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása