A követő jog alapproblémái és szabályozási kérdései

A követő jog a szerzői jog "új" jogintézménye, mindössze százéves történelemmel bír, azonban már ezen viszonylag rövid időszak alatt is meglehetősen ellentmondásossá vált. Noha nyilvánvalónak tűnik, hogy a művészek anyagi elismerésében és ezzel összefüggésben tágabb kulturális megfontolásból, de még a műkereskedelem piaci kudarcainak orvoslása szempontjából is vitathatatlan szerepe van a követő jognak, még ma sem alkalmazzák globálisan. A jogintézmény nagy előnye, hogy igen rugalmas, képes a változó környezethez alkalmazkodni, mind időben, mind földrajzilag, mind gazdasági szempontból. Ez az előnye pedig talán vitatott és sokoldalú természetéből adódik, éppen abból, amely jellemzőjét a leggyakrabban említik a hibájaként is. A kötet feltárja, hogy a szerzői jog rendszerében sokszor idegennek tekintett szigetet alkotó követő jog hogyan tud mégis illeszkedni a szerzői jog többé-kevésbé egységes szövetéhez. A követő jog előtt álló kihívás e tekintetben meglehetősen nagy, ugyanis nehéz megfelelni a rendkívül eltérő szerzői jogi rezsimeknek és egyúttal folyamatosan alkalmazkodni a gyorsan változó társadalmi és gazdasági igényekhez is. A követő jognak a szerzői jogban való elhelyezése, a jogintézmény határainak kijelölése szoros kapcsolatban áll a szerzői jog terjedelmének mindig aktuális és érzékeny kérdésével, egyensúlykeresésével. A munka egészére jellemző a közeli és a távoli perspektíva váltakozása: ahogyan egy kiállítás képei között sétálunk, néha közelebb lépve, hogy a festmény legapróbb részleteit is alaposan meg tudjuk figyelni, máskor pedig hátrébb lépve, hogy a kompozíció egésze áttekinthetővé váljon számunkra. A kötet célja, hogy a követő jog jogi, gazdasági és művészeti vonatkozásairól komplex áttekintést nyújtson. Ilyen ugyanis a hazai szakirodalomban ez idáig nem készült a témában. Nem öncélú azonban ez az utazás: a munka a követő jog globális kiteljesedésének, gyakorlati érvényesülésének módjait, bevált vagy fejlesztendő nemzeti megoldásait vizsgálja, és ezek alapján kíván a jogintézmény szabályozásának további fejlesztéséhez is hozzájárulni. A jogi szabályozásbeli anomáliák feltárása és alapos tanulmányozása talán nem adna elegendő okot az optimizmusra, jelen kötet mégis azt hangsúlyozza, hogy az eddig megtett fejlődési út, a jogintézmény mai formájában történő kialakulása alapján megalapozott remény van arra, hogy a követő jog a jövőben még jobban, még hatékonyabban fogja szolgálni alapvető célját: a művészek életkörülményeinek javítását, munkájuk anyagi elismerését, további munkára ösztönzését. Reménykeltő az a tény, hogy nemzetközi szinten is folyamatosan napirenden van a téma, és a szerzői jog számos egyéb releváns tárgyköre között is jelentős figyelmet kap. Tennivaló mindenképpen akad ezen a területen.