A tudatosodás mindig szellemi feladat volt, a tudatlanság pedig a szellemi beteljesedésről, a teljes életről való lemondás és a kényelem. Szabad akaratunk, éberségünk gyakorlása szükséges ahhoz, hogy tudatlanságunkból ráébredjünk arra, hogy tudatosságunk határtalan. Amikor tudatlanul gondolkodunk, beszélünk és cselekszünk, miért nem jut eszünkbe, hogy ugyanannyi erővel képesek lennénk tudatosan gondolkodni, beszélni és cselekedni? Az emberi civilizációk történetében voltak tudatos, magas tudással rendelkező civilizációk, és kevésbé tudatos, vagy tudatlan civilizációk is. Az utóbbi esetében a tudatlanságot leginkább a kényelem, az anyagba süllyedés, a hatalomvágy és az elmagányosodás okozta. A tudatlanság az egyszerűt mindig elbonyolítja, a tudatosság pedig a bonyolultat teszi egyszerűvé. Sokan úgy gondolják, hogy a tudatosság megszerzéséhez elegendő egy tanfolyamon, valamilyen képzésen részt venni, pár órát tanulni, és máris megtörténik a csoda: tudatosak lettünk. Miért ne lehetne egész életünk a tudatosság megszerzésére fordított idő?
Készítsünk mérleget magunknak: mennyit foglalkozunk a nap 24 órájában testünkkel, az elménkkel és az anyagiakkal és mennyit a lelkünkkel? Látni fogjuk, hogy az anyaggal (testünkkel és elménkkel) való foglalkozás bőven meghaladja lelkünkkel való foglalkozásunkat. Ennek ellenére, máról holnapra akarunk tudatosak lenni. Éberségünkből fakadóan tudjuk, hogy életünk véges, hogy minden egyes nappal és órával közelebb vagyunk az utolsóhoz. Nincs tehát elfecsérelni való időnk. A kapott idővel gazdálkodnunk kell, ugyanis az idő nem pénz, hanem szakralitás. A tudatlan ember úgy gondolja, hogy ő száz évig él, és még van ideje lelkével foglalkozni. A profitéhes individualista nem ismeri fel, hogy neki csak magányos, horizontális kapcsolatai vannak és vertikális kapcsolatai hiányosak. Az értelmes és tudatos ember tudja, hogy nem engedheti meg magának, hogy a memóriájában tároltak szerint a múltban, ahogy azt sem, hogy individualista vágyainak rabjaként a jövőben éljen. Nekünk a MOST extázisában, az időfölöttiségben érdemes lennünk. Ebben az örömben, extázisban segít a harmadik szemünkkel való látás.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása