A kötet mottója, miszerint a költészet az a csoda, amely táplálja életünket, miközben lényünkből táplálkozik jól jellemzi Valeriu Stancu szemléletét. Igazi lírikus, aki a személyeset verssé szublimálja, aki nem társadalmi keretekben gondolkodik, hanem a mindennapi, a hétköznapi embert mutatja meg a művészetében. Isten és elmúlás, a nagybetűs Élet és a nagybetűs Halál jelenik meg ebben a kötetben, ezekben a munkákban is. Valeriu Stancu, ahogy írja, valóban magára ölti a titkok ingét, idők ingét, a költészet zubbonyát, így él, és így akar majd elmenni is ebből az árnyékvilágból. Nagy költő. Mondhatnám jelzővel is így: nagy román költő. De pontosabb vagyok akkor, ha azt mondom, nagy európai költő. Aki a költészetében a ma emberének a világát mutatja meg, korszerű eszközökkel, számolva azzal is, hogy a ma az valójában már a tegnap, és a holnap lesz rögtön a ma, és ebben a felfokozottságban alig-alig van időnk kilépni a mindennapok sivárságából. Viszont a költészet mégis mindenkor felemel ezt hirdeti, győztesen, Valeriu Stancu, a kortársunk, a munkáiban.
Petőcz András
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása