Az utolsó Mikszáth regény (1910) több társához hasonlóan korabeli feljegyzésekből bontja ki a nagy ívű mesét, mely ezúttal a Thököly-Rákóczi felkelések határolta időben játszódik. Bár nem ütközetekről, győzelmes, vagy éppen vesztes csatákról szól, méltán tekinthetjük történelmi regénynek abban az értelemben, hogy rengeteg ismeretet ad át a korról. Görgey Pál szepesi alispán és Lőcse városa évekig húzódó viszálykodásának, valamint Görgey leánya, Rozália és egy később bíróvá avanzsált lőcsei fiatalember szerelmének története fut párhuzamosan a regényben. A két szál át- meg átszövi egymást, és a mese tragédiába torkollik.
Mikszáth szövege sugározza az idős író bölcsességét, ahogy az egyes ember gyarlóságát, az embercsoportok manipulálhatóságát és a politikacsinálók kisszerű motivációit az irónia görbe tükrében vetíti elénk, hogy remekül szórakozzunk, miközben titokban magunkra és saját korunkra ismerünk. Székhelyi József remek előadása ezt az ironikus hangvételt csak kiemeli.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása