Nincs alkotó a világirodalomban, akit ne igézett volna meg a szőlő és a bor varázsa. Ma reneszánsza van a jó bornak, a borivásnak, így kedvvel olvashatjuk két évezred bölcsességeit borról és szerelemről, mámorról, elmúlásról vagyis az életről.
A jó bor halkan és tisztán szól, akár egy gregorián ének, mely feledhetetlenül simogatja a pincék templomi csendjét.
A bor palackozott költészet.
Ahol olyan bor terem, mint a tokaji, milyen lehet ott a lélek?
A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása